Tetszik ez a kép, mert nagyon jól ábrázolja, milyen vihar is dúl a fejemben és milyen köd telepszik meg benne, ha arra kell gondoljak, hogy be kellene mutatkoznom Nektek, Kedves Olvasók.
Ugyanis próbáltam utánajárni, hogyan is néznek ki ezek az oldalak másoknál, és bemutatkozás, vagy valamilyen leírás az íróról biztosan volt, mint ha elengedhetetlen lenne. Tehát én is összeszedtem egynémely dolgot. Ha nem érdekel, javaslom, hogy most kattints tovább és ne terheld magadat feleslegesen.
A nevem Adrienne Marcus (persze nem így anyakönyveztek, nyilván...) és már a harmadik X utáni arab számozást tartom számon. Végzettségemet tekintve lakberendező vagyok, de ezzel eléggé kapufára lőttem – egy percet sem dolgoztam benne érdemben. Iskola után elhelyezkedtem eladóként Magyarország egyik legnagyobb barkácsáruházában, mint eladó. Az évek során megjártam a ranglétrát és az áruházvezetési részből léptem ki. Jelenlegi munkahelyem is a kereskedelmi szférához kötődik egyrészt, másrészt pedig tanítok, oktatok - mindegy minek nevezzük, a lényeg nekem, hogy kiélhetem a vágyat, hogy okoskodhatok másoknak. :D
Már gyerekkoromban elkezdtem a tipikus gyerekes írogatásokkal szórakoztatni magamat, a tanáraimat és édesanyámat. Versikékkel kezdtem. Majd tizenévesen prózák írásával ügyködtem – nem naplót írtam, hanem kitalált történetekkel igyekeztem feldolgozni a tipikus kamaszkorral járó bajlódásokat és egyéb felmerülő akadályokat. Ezek által a fantáziám tovább szárnyalt és olyan történeteket találtam ki, amiket regényformába lehetne önteni. Az ötletek gyűltek, a megkezdett történetek csak szaporodtak a műfajok széles tárházában. Lettek befejezett történeteim, rengeteg van folyamatban és még több van még a fejemben, amivel foglalkozni fogok.
Elkészült egy tetralógiám fantasy műfajban. Ennek az első két részével megkerestem egy magánkiadót csak úgy heccből – mert baráti körben, családnál és rokonságban pozitív visszajelzéseket kaptam (persze minden elfogultságtól mentesen…). Kísérletezni akartam ezzel – mert az a típusú ember vagyok, hogy ha nem próbálom ki, nem tudom, hogy sikerül-e. Minden reklám, promóció nélkül, vagyis a lehető leginkább pénztárcakímélő módban is egész jó számban fogyott – nem csak az ismerőseim vásárolták meg. Azóta megbántam, hogy a magánkiadást választottam, de persze tudom, ez egyéni szociális probléma.
Nagyon szeretem az irodalmat – mind prózait, mind költészetet. A költészetben az ízlésem korlátozott, de a regényeket tekintve szinte bármit képes vagyok elolvasni és még élvezem is. Rengeteget olvasok, hogy ezzel is próbáljam fejleszteni magamat – az egyéb pozitív vonzásáról, hatásáról nem is szólva.
Történeteimet igyekszem úgy írni, hogy a szórakozás mellett legyen valami mondanivalója is, amit szeretnék átadni az Olvasónak. Lehet az jellemfejlődés, az élet egy fontos mozzanata vagy dolga, amire érdemes figyelmet fordítani, történelmi részlet, a modern kor problémái – akár az ökológiai- és karbonlábnyomunk, személyiségtípusok közötti különbségek, férfi és női gondolkodásmódok stb. Nyilván van még hova fejlődni, de ez engem egy cseppet sem hátráltat – szeretek tudni és tanulni. Szeretek utánajárni és kutatni a témakörök után, már amennyire erre van lehetőségem. Pszichológia, testbeszéd, de akár az egyik történetemhez fontos momentum a radikális iszlamisták háttere, ügyködéseik, fegyverek stb – Élettársamnak egyszer mondtam is, ne csodálkozzon, ha a TEK ránk töri az ajtót (de nem kell megijedni, dark weboldalakat nem böngészek természetesen).
Ha megkérdezik, miért írok, hát ezt felelem:
A szabadságért.
Beleélem magam a filmekbe, a könyvek olvasásába még inkább, mert ott már szükségeltetik a fantázia is. Viszont amikor írok, teljes a szabadság. Minden helyszín én vagyok, minden szereplő én vagyok. Ott vagyok a világ bármely pontján - képzelt vagy valós, jó és rossz vagyok, azt tehetek, amit akarok, a szereplőkkel együtt élem meg az eseményeket és érzelmeket. Kilépek a mi kis szürke világunkból és szárnyalok.
Szabad vagyok."