Hódítsuk meg a social mediat! :D

Hát képzeljétek el, mire adtam a fejemet:

létrehoztam egy Youtube csatornát!

Borzasztó. :D

B.O. barátnőm körülbelül egy éve rágja a fülemet ez miatt, merthogy ha nem akarok névtelenségben maradni, hát akkor kénytelen vagyok a videók világába is betörni. Könyörtelen. Most pedig rászántam magamat.

A videóban is sírok, hogy mennyire nehéz ez az egész dolog, de annyira megrettentő, hogy itt is folytatnom kell. :D Nem szoktam szerepléshez - legalább is ilyenhez semmiképpen sem! Rögtön meg is látszik rajta - mit szépítsem, totál béna. :D Mindegy, maradjunk optimisták: előbb-utóbb felfejlődök.

Ettől függetlenül felvettem a másodikat! (Azért érzitek a kitartást minden irtózásom ellenére. :D) Egyszerűen rettenetes, hogy mennyivel könnyebb írásban kommunikálni! De ez a XXI. század, kőkeményen kell énmárkát építeni.

Igen ám, de mi van akkor, ha valaki ehhez hülye? Mert én az vagyok. Gondolhatjátok, milyen hátrányból indulok, ha annak is utána kell járnom, hogy a túróban van ez a hashtagelés. :D (Ez az a rész, amikor szabad nevetni! Ugyanis ez tényleg marha vicces.) És még mindig nem tudom, hogy lenne kifizetődő ezt használni.

Tehát: belevágtam egy olyan dologba, amihez egyáltalán nem értek, nem tudok róla semmit, hiányosak a technikai háttérelemeim és még ki tudja, meddig sorolhatnám, hogy milyen vétkekkel fogtam bele mindebbe. :D

Mindenesetre, bízom benne, hogy akik itt követtek, vagy érdeklődtök, Kedves Olvasók, tovább fogtok lendíteni ezen az útvesztőn. :D

2025.03.28.


Tudod hogyan kell könyvcímet kitalálni?

MERT ÉN NEM!

Elképzelésem sincs, hogy a többi író, hogyan is áll neki a címek kitalálásának. Talán a befutottaknak a kiadó, meg a marketingesek, meg az ehhez értők segédkeznek? Bármi lehet.

Egy azonban biztos: a cím az egyik legfontosabb dolog, hiszen ez az egyik első dolog, amivel a Kedves Olvasó találkozik. Annak a címnek olyannak kell lennie, ami megfogja az embert. Ha leemelek a könyvesboltban a polcról egy könyvet, akkor szembejön a borító és a cím. Sokaknak ha ezek nem tetszenek, már félre is teszik, még csak a fülszöveget sem olvassák el a hátoldalon. Ugye mekkora katasztrófa?

Olykor magától, a semmiből ugrik elő az ötlet, mintha hirtelen áramot kaptam volna és a villanyt felkapcsolják. Fú, tök állatnak gondolom, semmi pénzért nem tennék le róla, nagyon is tetszik - aztán ha valaki hozzáértő megszakértené, lehet, hogy azonnal elvetné. :D Mindenesetre van egy-kettő, ami könnyen jött és elégedett vagyok vele.

Az is megesik, hogy kitalálok valamit, de érzem, hogy semmilyen, nem adja át, amit már azonnal első benyomásnak szánok, de nem jut eszembe más egyéb lehetőség.

Viszont a legtöbb esetben, semmilyen ötletem nincsen. Csak sötétség van, nincs áram és nincs lámpafény. Vannak kész történeteim (mindenféle) amiknek a doksi elnevezései ultra fantáziátlanok: "valami új", "passz", "ügynökös-kémes", "egy új valami", "fogalmam sincs mi ez" - csak néhány mutatóban. Milyen lenne, ha ezekkel a címekkel jelennének meg? Mondjuk erre lehet, hogy ráharapna néhány ember, már csak azért is, hogy a fülszövegből megtudja, mi a fene akar ez lenni... :D Én tuti, megvenném, de nem én vagyok a kiinduló pont (egyik barátnőm, B.O. gyakran mondja nekem, hogy fura vagyok, és sose értem, mégis mit akar ezzel mondani...).

A lényeg, a lényeg, hogy nincs lényeg. Sokszor megállok a könyvespolcom előtt (van egy jó nagy, drága Szerelmem, K.Z. készítette nekem, majdnem telepakolva, még csak több, mint 640 könyv van rajta, de még egy pár felférne, ha venne nekem valaki ;) ) és nézegetem a könyvcímeket. Vannak nagyon egyszerűek, vannak bonyolultabbak. Vannak fantáziadúsak, egyszavasok, hosszabbak, lényegre törők és sejtelmesek. Van, ami rögtön megragadja az embert, van, ami harmincadjára sem. De valami címet akkor is adtak annak a könyvnek! Csak nem tudom, hogyan.

Régóta dilemmázok ezen, valószínűleg még sokáig fogok is, és még vagy ezerszer lamentálok majd, hogy kierőszakoljak magamból valami címet. Nem kerültem közelebb a megoldáshoz, de megosztottam Veletek, hogy vannak dolgok, amikkel szenved az ember - bárcsak ez lenne a legnagyobb problémám! És mégis nagy probléma, a fene vigye el a könyvcímeket. :D

2024.11.30.


Te hogyan éled meg egy könyv elolvasását? 

Nyilván annak a történetnek olyannak kell lennie, ami beszippant. Megszünteti a világot körülötted - nincsenek hangok, színek, csak a megelevenedett szavak, melyek képekké válnak. 
   Varázslatos dolog, amikor a kinyitott könyv oldalai életre kélnek. Belecsöppensz a megírt világba - egy másik valóságban találod magad. Egy olyan valóságban, mely igazából másvalakié - és mégis a Tiéd lesz.
   Egyszerűen ott találod magad. Látod a tájat, érzed, ahogy arcodat kellemes szellő simogatja és illatokkal áraszt el. Hallod a falevelek susogását, az állatok neszezését. Ott vagy a házban és ujjaid alatt érzed a szófa bársonyos kárpitját, a fényképkeretekre ült port. 
   És egyé válsz a szereplőkkel - Te leszel a főhős, az ellensége. Te leszel a lány, akinek szíve megszakad a szerelemtől és beleszeretsz a fiúba, akiért epekedik. Te leszel a mellékszereplő, aki végigkíséri az egész történetet. Érzed az örömüket és boldogságukat, amikor sikereket érnek el. Érzed a bánatukat és szenvedésüket, amikor kudarcot vallanak. Velük együtt sírsz. Érzed a kitartást, a küzdeni akarást, amikor akadályokba ütköznek. Szinte megfeszülnek az izmaid, mintha a futóversenynél startra készülsz. Érzed a reményt és tovább falod az oldalakat. És érzed, mikor felállnak, súlyukkal a vállukon és azt mondják: tovább megyek. Érzed, ahogy a célban átszakítod velük együtt a szalagot és hallod az üdvrivalgást.
   Így vagy ezzel Te is, amikor olvasol?
   Igaza van G. R. R. Martinnak. Aki olvas, megannyi életet él meg. Tapasztalatokkal, érzésekkel gazdagodik.
   Én ezt élem meg minden alkalommal, amikor könyv kerül a kezembe. És ezt érzem akkor is, amikor jómagam írok - minden szereplőm én vagyok, minden helyszínen ott vagyok. 

Adrienne Marcus 
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el